11:30 × Miközben az animációs program logikáját próbálom meg visszafejteni a kész példákból, a forgatókönyvírásról olvasottakon edzem az agyam. A közmegegyezés szerint a fény felé haladva elkerülhetetlenül végig kell néznem életem filmjét – és akkor már legyen pöpecül megírva. (Aztán persze a Nagy Mozigépész úgyis tök mást fog vetíteni. Mindenesetre az én fejemben optimista hangvételű lúzerfilm fut, de a történetből lehet sorstragédiától (Apám árnyékában címmel) a börleszkig bármit rittyenteni. Jó filmek szoktak ezek lenni? Vagy fárasztó hülyeségek, amikről bár kimennél, de ugye ott erre esélyed sincs. A'szem az Odüsszeusz tekintete volt az egyetlen film, amiről valaha is kijöttem. Néhányon elaludtam, de az az adott napom miatt volt, nem a filmnek szólt.)
Mivel a befejezes egyelőre ismeretlen, és csak remélhetem, hogy nem pont ma a feelgood haircut felé ér (de ha mégis, akkor is rásöröztem már, szóval na puff), maradok a második fordulópont felé haladó első 60-70 oldalnál.
A nyitószekvencia mindenképpen Simply Dexter privát tánca lenne a lefüggönyzött szeparéban. Az abszurd dafuq momentum után már nem nehéz flashbackben narrálva megmutatni, mi vezetett odáig.
A jelenlévőkön keresztül pöpecül fel lehet vázolni a mellékszereplők teljes spektrumát, a nőktől a barátokon át a kollégákig.
Na, még egy sör, aztán megyek pulinyírásra. (Idebent ma ragyogó napsütés. Még az is lehet, hogy ma veszek egy szolibérletet.)
17:16 × shinobi naku
23:03 × 'sza meg, rá lehet kapni a tejre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése