[szerda]

08:22 × Na jó, pattanjunk vissza a csibészségre… Az Aquascutumhoz jól fog állni.

09:48 × Nincs mit tenni, ma ki fog szakadni.

A közönség ismerete segít megőriznem a motivációmat azokon a napokon, amikor kevesebb energiám van, emlékeztet, hogy minden hangverseny legalább egy nézőnek nagyon is különleges, mert hallom a történeteiket és látom, mennyire várják ezeket az alkalmakat.

09:49 × Hallani hallottam, oh, de mennyire, ám a fátyolos tekintetem miatt nem nagyon láttam.

09:50 × Mintha csak a kertbemben bazsevált volna: naplementében csicsergő madarak, sárkányrepülő, távoli kutyaugatás. Az ott voltam, megmobilfotózom, lelépek típusok rég nem zavarnak, de ha nálam akarod hallgatni, akkor a kikapcsolt telefonodat tedd a kosárkába. (Megadhatod a vonalas számomat, azon el fognak érni.)

10:33 × Háromszor égett ki csúnyán a viccrelém az egymillió nő városában: az első találkozás a Nespresso pultnál mindkettőnk számára döbbenetes erejű volt, a második rövid frizurája keretezte szép arca még a vécéajtóban is lenyűgöző volt, a harmadiknak pedig eltartott néhány pillanatig, míg észrevette a babakocsit. Jó drága "pincérnőszerelmem" is lett. És hálistennek a (már 30!) feromonistennő homloka közepén villogó piros lámpa még kóválygó fejjel sem kerülte el a figyelmemet. Pedig gyönyőrű árnyékot vetettek a szempillái. (Mindeközben Csillagsors és Mesemondó…)