[kedd]

08:51 × Még két nap agyvérzés, aztán lant letesz, amíg nincs a húrok közt a pénz. (Írni kéne már, nem utcai harcolni.)

13:30 × A végtelen nánási sötétség elérte, hogy nekiállt tikkelni a szemem. (Utoljára a körmösök tudtak ennyire kiakasztani.)

14:53 ×

– Elég már! Ez egy kedves kislány naplója. Olvasd csak, kicsim!
– "Drága naplóm! Ma én vagyok a legboldogabb lány Springfieldben."
– Látod, milyen jó?
– "Holnap megkapom az első rabszolgámat."

17:40 × Úgyis csak a barokk csillapít.

17:45 × Bár (már megint és örökké) Hilary Hahnt hallgatva csak most esik le, hogy 16 évesen hosszú hónapokig, minden egyes nap, suli után órákon keresztül hallgattam a legelső csajom próbáit? (Bachra nem, de Vivaldira biztosan emlékszem.) Dafuq. Mondjuk nem kellene eszembe jutnia a mellének meg az ölének, mert ez mostanra már dupla kasztrálás téma. (Egy – oltári nagy seggfej – színész felesége lett, és rég nem hegedül. Így múlik el a világ dicsősége.) Cuki hangú lányok, sziasztok <3

22:15 × "mi alákörmöltünk valamit, megcsináltuk, és már megint szembesülhettünk vele, hogy ebben az országban mennyit ér ez." Erről jut eszembe, nem emlékszem így kapásból, hogy magyar cég valaha is fizetett volna gond nélkül, időben. A Ringier, Axel Springer, Sanoma, Canon és hasonlók nem magyaros tempóban intézték a dolgokat. A többieket meg azóta is nyögöm.

00:14 × Sosem tanultam meg kezelni az ostobaságból eredő stresszt. Álmatlanságig felzaklat. (Ebben nőttem fel, tudom.) A legkeményebb démonom. Két hétig csak a saját. Ha az van, hát pénz nélkül. Már megszoktam. (Vízzel.)

00:24 × Úristen, mekkor mázli, hogy kihagytam most egy régi Kristen Stewart filmet.

01:54 × A 21 (újra) hibátlan.

– Meg kell tanulnod még egy-két dolgot a nőkről. De soha nem árulom el, mik azok!
– Én feladom, később majd megbánom.
(cupp)
– Szeretlek, asszony!