08:39 × Tisztában voltam vele, hogy a gyász depresszív szakaszához hozzátartozik a belső párbeszéd, és hát mikor máskor, mint álmomban. Beleébredtem az abszurditásába, mert a szinte követhetetlen asszociációs láncú gondolatrohamok fognak legjobban hiányozni, pláne a – maró humorú – csattanók. Vica versa. Nem véletlenül volt Heller inverz humora a közös nyelvünk. Az egybites közegemben ez – egyelőre – pótolhatlannak tűnő veszteség. (A robotok a bináris kódot értik.)
BTW: Dawkins Az önző gén-jében találtam meg az inverz humor megfejtését:
A hibák vagy mutációk egy további ritka fajtáját, melynek hosszú távon jelentős következményei vannak, inverziónak nevezzük. A kromoszóma egy darabja kiválik, megfordul, majd újra visszakapcsolódik a kromoszómába. Korábbi analógiánk értelmében ez az oldalak átszámozását tenné szükségessé. Néha a kromoszómarészek nem csupán megfordulnak, hanem a kromoszóma egészen más részéhez, sőt esetleg egy másik kromoszómához kapcsolódnak hozzá. Ez olyan, mintha pár tucat oldalt áttennénk az egyik kötetből a másikba. Az ilyen hibának az a jelentősége, hogy noha rendszerint katasztrofális következményekkel jár, néha olyan DNS-szakaszok szoros összekapcsolódásához (linkage-hez) vezethet, melyek történetesen jól együttműködnek.
17:52 × Ennél rosszabb véleménnyel már úgysem tudnék róla lenni. (Segg aka sunyi kis szxr.)
20:38 × 1993, 1998, 2004, 2010, 2017 – és akkor megint húzhatok egy vonalat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése