[csütörtök]

10:12 × 175+ mm eső után (ja, az sok) végre ránkvigyorgott egy kicsit a nap is. (Aztán gyorsan el is bújt.)

22:18 × Napok óta magamba roskadva tologattam a Simon's Cat macskatápjait, amikor kontrollált düh vett erőt rajtam. Rettentő rossz volt nézni, ahogy az utolsó heteiben – rég feldva mindent – idióta hentelős konzoljáték előtt zombult, majd online pókerezett, hogy csak a legutolsó napjaiban jusson eszébe a füzeteit feldolgozni. Túl későn, túl kevés. Ahogy élt. Amiért mindig is szeretni fogjuk azt a pokróc embert. Sokat nem tett, de azt nagyon nagy elánnal.

Igaza van E-nek, döntött. Hogy jól vagy rosszul, az most már olyan mindegy.

Rám hárul a feladat, hogy rendbeszedjem a jegyzeteit, és feloldozást nyerjek – tavaszra, nyárra összepakolom a "könyvét". Elég lesz az nekem búcsúzóul, végigütöm, majd a friss könyv illata megszabadít.

És ripsz-ropsz el kell idegenítem a sajátomtól, muszáj kisajátítanom az enyémet, hiszen egy éve úgyis rá kellett döbbenem, hogy egyedül maradtam vele. Enyém. Az én csontom. Vaff. Uff.

Minden nagyon zen.

(A barátsága elképesztően hiányzik. Egyelőre random zuhanok össze a hiányától. Értelem vs érzelem. De legalább már nem álmodok.)

23:17 × A szőke ma meglepett, hogy bejelentkezett. Nagyon megörültem neki.