[szerda]

18:41 × Halál ellen orvosság: élet.

Ültem az ambuláns sebészeti váróban,

kizárva a sok idióta hőbörgőt, akik pont ugyanúgy tapossák egymást az ajtó előtt, mint a parasztelosztóban a buszok előtt, hiába mondja el negyedóránként az arra járó ápolónő, hogy tessék helyet foglalni, mindenkit az időpontjának megfelelően szólítanak, ők kitartóan állnak, tapossák egymás sarkát, és hőbörögnek, a maguk sem tudják, min

és a Huszonkettes második kötetét olvastam,

gyógyszer értelmetlen halál ellen: Heller

amikor az időpontomnak megfelelően szólítottak. A könyvet a szőke ápolónő szeplős orra előtt a 94. oldalon csuktam be. (27. Ducket nővér)

A hátamra nőtt sárkánytojásból nem az idegen kelt ki, mert a két héttel ezelőtti kánikulában elfolyt a tojássárgája, így nem kellett kimetélni az aterómát, mivel már nem volt. Előtte sem sokat idegeskedtem, de a szike elkerülését jóízű kacajjal nyugtáztam, ami nem csak a doki, de az ápolónő arcára is mosolyt csalt.

Amikor az aranyszínű puha húsa végigsimított a szűk ajtóban, nem tudtam nem észrevenni, hogy egy darab gyűrűt sem hord egyik ujján sem. Egy hónap múlva találkozunk.

Aztán bevertem két sört Zsófikánál.

"Zsófi, milyen szép barna vagy!" (rádióreklám)

Aztán kora este eszembe jutott az egész értelmetlen szarság.