11:47 × Elképesztő szépségű és kedves diáklány mellett hallgattam a buszon a Beethoveneket hazáig. Az út elején kétszer is odébb kellett költöznünk az "Ide szól a helyjegyem!"-esek miatt, mindvégig követett, végül én leghátul középen, egy törött hátú ülésen, végig fekvőhelyzetben lazultam, miközben normál ülésen a vállamra ejtette volna a fejét, így meg húsz centiről nézhettem, ahogy mosolyog álmában :D Sosem látott szemszögből tehettem újra hitet a privát vallásom mellett. (Éljen soká a hihetetlen kezű Nagy Génszabász!)
11:48 × Efebofil a koromnak megfelelően voltam, réges rég a temperamentumos kiégettség vonz, pláne most, hogy aszexuális lettem :D
11:49 × Itthon passzoltam egy ingyen fuvart, és inkább hazasétáltam. Végig hátraszegett fejjel, a végtelen csillagos eget bámulva. Hiába az egymillió nő városa, ez nagyon tud hiányozni onnan.
16:47 × Kihuny egy csillag, felragyog egy másik. (Váratlanul nagy energiájú találkozás csattant el péntek délben. "Projektmenedzsert" kapnak a bogarak. Remélem, örülsz neki odaát…)
16:50 × A kedvenc (érinthetetlen) istennőm majdnem rábeszélt egy nagy közös szülinapozásra, de egyelőre képtelen vagyok társaságban kezelni azt az egy végleg hiányzót. (Hál istennek, a kecó sem alkalmas rá.) És rég elment a kedvem attól, hogy a különböző kapcsolataimat megpróbáljam egy időben egy helyen összeereszteni, néhányan még kevésbé szociálisak, mint én. Az élet értelme amúgy is 42, nem? :D Azért fejben összeállítottam a listát, és nem meglepő módon az derült ki, hogy csakis neutroncsillagokat hívnék, csakis elementáris erejű ütközésekből maradtak közeli barátok. Minden egyes első találkozás után az egész világ detektálhatta a gravitációs hullámokat. (A hippik hívhatják karmikus kapcsolatoknak is, én a Nagy Génszabászban hiszek, ld. fent.)
22:18 × A szimpla butaság vezérelte önsorsrontás nagy művészeivel nincs sok dolgom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése