15:30 × Sok-sok-sok év után lett ismét a végletekig letisztulttá optimalizált rajzolóasztalom. (A pezsgő az ugyancsak rég nem látott ismerősnek szól.)
22:38 × Most, hogy tökig beleálltam a storyboardolásba, végig kellett gondolnom, mi tartott eddig. Minden egyes munkafolyamatot a nulláról álltunk neki tanulni. Megtanultam sztenderd szerint írni, megtanultam sztenderd szerint feszesen írni, megtanultam sztenderd szerint karaktert tervezni, megtanultam sztenderd szerint háttereket tervezni, megtanultam sztenderd szerint modellezni, fényelni, textúrázni, renderelni, megtanultam sztenderd szerint storyboardolni, megtanultam sztenderd szerint animatikolni. Nulláról. (A következő már kisujjból megy.) Öt éve – és öt év alatt – kábé mindent feladtam, amit addig szerettem. Ezért múlt el a többes szám. Ez nem szétesett blöffölés, ez bizony kőkemény seggelés. De ha igaz az új tézis, hogy nehezen, de sokszor – rengetegszer – felidézni többet jelent, mint bebiflázni, akkor nyertem. Egyedül vagyok. Én. (Igen, eddig tartott magmban elengedni a társakat. Ötből az utolsó kettő ezzel telt. Már nincs bennem harag. Én. Még szoknom kell.) Én.
23:14 × Az ötből egy évvel nem tudok elszámolni, de akkor meg megtanultam magam az új módi szerint jól érezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése