03:22 × Egyáltalán nem volt ijesztő vagy rémes az álom, amiből riadtam – valami sárga-fekete, viszonylag kreatív kompijátékot játszottam élőben, de még álmomban is annyira sajnáltam a ráfordított időt, hogy inkább néhány gondolattal megébredtem.
Bájos az a sértődöttség, amivel két – papíron a legokosabb – régi barátom sújt, mert szívem joga szerint nem adok nekik több bizonyítási lehetőséget a cselekvésre az egyszeri, csúnya felsülés után. Önbizalomra ébredt öreg proli punk vagyok, aki a dolgok felén se gondolkozik, amin szerintük kellene, de távoznom sem szabad a gondolataikból, mert ők jobban tudják. Hát nem. Ott volt a lehetőség, elgondolkodtátok. Ráadásul nem is tegnap vagy tegnapelőtt. (Nyugi, velem is történt hasonló, átérzem milyen, lépjetek túl rajta…)
Ugyan felvázoltam az időrendjét a prozsé befejezésének, egyértelmű, hogy saját időbeosztásomat kell tovább cizellálnom, mivel most sem történik más az ötletelésnél, hogy a Rubik-kocka skiccem színes matricái közül firkálnak össze néhányat, ami csak feleslegesen kuszálja az amúgy kristálytiszta elképzelést. Oké, ez lassan másfél éve nyilvánvaló, lépjek túl rajta. Éppen azt teszem. (Amúgy tényleg zseniális a prezentáció terve. Nincs többé kedvem kételkedni abban, ami miatt kiléptem a többségi valóságból. Tudok a tiétekről is, de már nem fogom magam csak azért ütni, hogy komfortosabban küszködjek abban.)
Neki kell ugranom, mint a most már túlontúlgondolkodott, éveleji felkérésnek. Mittomén, mi sül ki belőle, csináljuk, sokáig úgysem tart, max nem kell belőle több.
Három éven belül harmadszor daráltam le a teljes Simpsonst – valaha zseniális volt, és tényleg elfáradt, de ettől még alfaomega. Benyaltam, ugorjunk. (Folyik a vinyóról a kötelező.)
A héten a régi Halepet látjuk ;)
22:21 × Nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy Tig milyen virgácsokon futkározik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése