2015-01-27

[kedd]

09:45 × Amikor hajnali 2:17-kor megriadtam, és ránéztem az órára, kellett pár másodperc, hogy realizáljam, most nem álmodok. Ott ültem egy távolsági luxusbuszba bezárva, számomra tök ismeretlen település zsákutcájában tök egyedül, duruzsolt a légkondi, és halkan szólt a sofőrállásból a rádió. Fél órája meg kellett volna érkeznünk a végállomásra. Meg is érkeztünk, én átaludtam, a sofőr nem vett észre, és továbbvitt. De hova? A végállomásról ugyan hova?

Oké, no para, volt nálam pár zsemle, doboz sör, reggelim lesz, addig meg kinyújtóztam leghátul, magamra terítettem a malaclopó kabátomat, és elaludtam, minek ezen aggódni.

Egy óra múlva jött is a sofőr, (meló után a szeretőjével hancúrozott), elvitte a buszt a bázisállomásra, egy random, környékbeli kisvárosba. Ahonan fél óra múlva indult a reggeli munkásjárat a nagyvárosba, így kettő helyett reggel hatra haza is értem.

Baráti reakció: "akurva, kaland az élet, spongybob és patrik buszozik" Szeretem a barátaimat.

12:31 × Se Bouchard, se Halep :(

21:09 × Ráment egy órám (és egy söröm), amíg silabizáltam a macskakaparásomat. (Színre szín.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése