2014-12-28

[vasárnap]

09:50 × Idejét sem tudom, mikor aludtam utoljára 13-14 órát. Kivasalt.

09:59 × És az első hír, ami kávé után szembejött: annak a párhuzamos univerzumnak az elmélete, amiben visszafelé halad az idő :D :D :D

10:18 × A télben a legjobb dolog az a la natur készített "jeges" kávé. Kint felejtem a presszómat öt percre a teraszon, és kész is. (Aztán néha belefagy a csészébe. Újraolvasztva csak vizet veszthet, gyengébb nem lesz.)


18:30 × So'sem a tél első napjaival volt problémám – akár még szépnek is tudom találni a fület ropogtató hóvihart, és a bolti hűtőből elővett sör "melegségét", no meg az újkeletű ismeretséget az eladó lánnyal –, hanem a teljességgel kiszámíthatatlan befejeztével. Talán, ha lejönnék a tavaszvárásról… Az is vicces, hogy harmincsok évnek (és télnek) kellett eltelnie ehhez a felismeréshez. Reveláció level XXXIX. (Karácsonyi dupla HVG: Almát körtével.) Mindenesetre a magunknak adott, alig egyhónapos határidő, majd aztán a hippik hippiföldére távozása bőven behatárolják a hóviharokban eltöltött napok új és hasznos rutinját. (A hólapátolással felturbózótt bőséges reggeli étvágy mellett persze.)


19:41 × J. elképesztő szépségén elmerengve azért felötlött bennem, hogy az elmúlt húsz év szisztematikus "munkája" mennyit roncsolhatott a génállományomon és a várható élettartalmamon (malmoztam, malmoztunk), aztán eszembe jutott a diastémás, zöld szemű kislány 53 évesen apjává lett kreténjének életmódja, és megnyugodtam. Jár, amennyi jár; jut, amennyi jut. Ha már megalkuvást nem ismerő idealistaként egyszerre hiszek a predesztinációban, Hilary Hahn Bachjában, a zöld millió árnyalatában, Spongyabob jóságában és a koanokkal szegélyezett útban, akkor már úgyis tök mindegy. Jön, ami jön.

20:05 × Mindenekelőtt a munka. (Ami meg ugye nem is munka.)


23:57 × Ha már (miért pont) erről beugrott… Egy larm szintű helyet hájpolnak, amihez képest még az FMK vagy a Fáklya, de még a Kulti is luxusklub volt? Az b+ egy kib prosztó placc. Egy igénytelen placc. Elég már a csumpi helyek rémuralmából. És hogy milyen stílusú zenére tátottam a számat három órán keresztül a számomra értelmezhetetlenül vonagló embereket bámulva, az meg inkább soha ne derüljön ki… Back to Detroit…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése