[hétfő]

10:18 × Március első hete, amit az MNB székház-felújítás doksijának OCR-kezelésével kezdtem, és egy robantott szájú szőke ribanccal zártam.

– Szia, mire hívsz meg?
Az őszinte kacajom ugyan azonnal beárazott nála, de:
– Semmire, cica. 

Közben dolgozgattam, szanaszét aludtam magam, villantam a nagyvárosban, hogy a festőművésszel a reptéren sörözzünk,

a Fény utcai piac cseh sörözőjében a kártyás fizetésem a Budapest Airport számlájára ment.

Aztán a teraszon sokkolt a terasz hiánya,

amire a sok megfejtés közül a bürokrácia kekeckedésének és az elkésett engedély-benyújtásnak a kombója tűnt a legészszerűbb magyarázatnak.

Játszottam a srácokkal, hogy aztán a kisebbik rajzoljon nekem egy kódot:

csillagfényből hulló eső a gombán élő katicára (öt éves, zsenigyanús a kiscsávó)

Kiokosítottam a felháborítóan csinos kolléganőmet a komcsi nőnap eredetéről (1909. NYC)

Végül a virágvásárlási terveimet villámcsapásszerűen keresztülhúzta rádöbbenésem a vasárnapra, így hát inkább kiütött Katalin nőnapi barackpálinkája, és virág helyett csokit kapott, aki megérdemelte.

10:34 × Már hetek óta bőven alszok éjfél előtt, de a korai kelések mindig a világ legnagyobb ökörségeinek összeálmodásával indulnak.