10:18 × Március első hete, amit az MNB székház-felújítás doksijának OCR-kezelésével kezdtem, és egy robantott szájú szőke ribanccal zártam.
– Szia, mire hívsz meg?
Az őszinte kacajom ugyan azonnal beárazott nála, de:
– Semmire, cica.
Közben dolgozgattam, szanaszét aludtam magam, villantam a nagyvárosban, hogy a festőművésszel a reptéren sörözzünk,
a Fény utcai piac cseh sörözőjében a kártyás fizetésem a Budapest Airport számlájára ment.
Aztán a teraszon sokkolt a terasz hiánya,
amire a sok megfejtés közül a bürokrácia kekeckedésének és az elkésett engedély-benyújtásnak a kombója tűnt a legészszerűbb magyarázatnak.
Játszottam a srácokkal, hogy aztán a kisebbik rajzoljon nekem egy kódot:
csillagfényből hulló eső a gombán élő katicára (öt éves, zsenigyanús a kiscsávó)
Kiokosítottam a felháborítóan csinos kolléganőmet a komcsi nőnap eredetéről (1909. NYC)
Végül a virágvásárlási terveimet villámcsapásszerűen keresztülhúzta rádöbbenésem a vasárnapra, így hát inkább kiütött Katalin nőnapi barackpálinkája, és virág helyett csokit kapott, aki megérdemelte.
10:34 × Már hetek óta bőven alszok éjfél előtt, de a korai kelések mindig a világ legnagyobb ökörségeinek összeálmodásával indulnak.
