10:50 × Egyelőre bele se merek gondolni, hogy már most mit vesztettem el. Húsz kib év. Ez most innentől tényleg a B oldal. Megyek is fát vágni…
23:07 × Azért voltak vicces dolgok is mostanában. Plö amikor annyira nyígtam a nyakam miatt, hogy végighívogattam a kisváros összes csontkovácsát, akik persze csak egy hét-tíz napra tudtak volna időpontot adni. Mivel pont csak aludni nem tudtam a nyilaló fájdalomtól, (napközben fel sem tűnt), hiába villogott a piros lámpa, csak elmentem a psi-sebesz.hu honlappal bíró "csontkovácshoz", aki – minő meglepő – másnap már tudott is fogadni. Az egy órás hókuszpókuszban volt "csontkovácsolás" is, csak éppen majd beszxrtam utána, annyit rontott rajta. (Jártam már prof. dr. sportmasszőrnél, nem is egyszer, mindig kiröhögte az "izomzatomat", de párduc voltam iziben…) Ment a blablabla ezerrel, ilyet még nem láttam, nekem sanyi, stb., – mindez "vérprofi" környezetben, az ágy pont olyan közel tolva a falhoz, hogy a kezemet se tudta kiropogtatni – majd amikor rákérdeztem már semennyire sem mozgó nyakkal, hogy mivel tartozok, mondott egy olyat, amit az ügyvédem sem merne. (Tegnap felhívott, hogy miért nem mentem, megmondtam neki, azóta jártam orvosnál, aki tök mással diagnosztizált, és ki is kúrált. A nyomi azonnal bekussolt.) Anatómiai, ill. patkópárna a barátom, és persze rengeteg mozgás. Két és fél kilót híztam, amióta komolyan veszem a túlélést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése