16:43 × Apró örömök az életben: fél ötkor már nincs vaksötét. (És a krimóban reménytelen szerelembe esni. A hajpánt huncut hullámokat rajzolt a rőzsébe.)
17:16 × Nem tudok nem dühös lenni, hogy a metróbukfenc óta a bal karom nehezen erőltethető. (Ha a jobb lett volna, már nem élnél, barátom.)
22:05 × Eleinte nem értettem a harmadik sziesztát, aztán kinéztem az égre, és nem láttam semmit. (Ejtős napok jönnek. Szépre alszom magam :D )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése